Dominic csak bámult a lány után, amint kisétál a konyhából és inkább csöndbe maradt. Tudta, hogy hazudott, és megszegte, amit ígért, de még is fontosabb volt neki a lány, mint hogy kitegye az életét a halál játékának.

A zsebébe csúsztatta a kezét, majd a kés markolatára csúszott a keze. Fülében újra hallotta az öreg vámpír szavait: „ csak három napod van”.

Az újával végig simította a faragott alakzatokat, amiket egyeként felidézett a szeme előtt. A képeket a múlthoz kapcsolta, a szép emlékekhez… kinyitotta a szemét és ránézett az órára. Fél 2 volt. Gondolt egyet és felkapta a kabátját. Ki sietett az ajtón…

Adry csak az ajtó csapódására figyelt fel. Maga köré csavart egy törölközőt és kinyitotta az ajtót.

- Dom?- szólt ki, a fejét az ajtórésen át kidugva, de senki nem válaszolt. Mezítláb végig slattyogott a folyosón, de a srácot sehol nem látta.

…Elment…- jegyezte meg magának gondolatban

Mary remegett és nem mert kiszállni a taxiból. A nyakát fogta, a felsértett bőrt, a csíkot, ami nagyon zavarta. Soha életében nem gondolta volna, hogy ilyenre képes lesz valaki, hogy őt megpróbálja megölni, egy kis pénzért. És Dominic mentette meg, akit utána elhagyott. Lélekben köszönetet mondott Adrynak, hogy ilyen férfit talált neki, ilyennel hozta őt össze a sors, de nem értette, hogy miért nem akarta a srác haza kísérni..

Számolta a sárga lámpákat, amelyek villogtak és a taxis arcát fürkészte aki elől nagy szakértelemmel vezetett.

- Kérem itt álljon meg!- nyújtotta a férfi válla fölött a pénzt előre.

A férfi kicsit furán nézett a távozó lányon, mert sokkal többet adott neki.

Mary zaklatottan sétált az utcán. Nem tudta feldolgozni, ami vele történt. Belsőleg összetört, a riadtság, a gondolatok, az ordibálás és a hitetlenkedés…teljesen betett neki. Sétálnia kellett nem törődve a késővel, a sötéttel és az embertelen kisutcákkal.

Dominic akkor már messze járt.

Telihold volt. A sötétkék égben egy óriási csillag világított, ami igazából az életet adta a vámpírnak. A szél kissé fújt, de ez is megzavarta a nyugodt tengert és háborogva, zúgolódva csapódtak a sziklákhoz a hullámai.

A kabátját összébb húzva szállt be a kocsijába és elhajtott a parttól.

A főúton vezetett az útja, ki a város másik végébe és észre sem vette, hogy a lámpák, amik mellett elhalad zavartalanul sárgán villognak. Késő volt már.

Kevin Morano, egy most már majd 80 éves férfi, aki Dominickal harcolt a Németországi megszállásban Amerika oldalán az 1847-es években. Morano egy jól kiképzett katona volt és már gyerekkorában besorozták mindössze 19 éves korában. Gyilkolásra és haza védelemre lett kiképezve, bár soha nem vallotta be, de egy családot kiirtott a háborúban. A miérteket ne keressük, mert nincsenek. Csak, mert!

Dominic megállt az útszélén és szemét végig vitte a kevésbé rendezett kertes házon, ami inkább egy rozzant viskóra emlékeztetett, nem kertes házra. A faborítású ház egykor fehér volt, de most inkább koszos, poros az idő pora megfogta és látszott rajta, hogy egy jó ideje nem volt már rendes. Olyan érzést keltett, mint ha soha nem is lett volna csodálatos családi ház. De Dom még emlékezett, barátja családja élt itt. Az édesanyja minden nap finom meggyes pitével várta a két lurkót, akik nagy munkájukból haza térve ott pihentek meg a verandán. A kert mindig roskadozott virágoktól, és a kis kerítés, ami régen vakítóan fehérre volt lekenve, most szinte fekete, pergő festékes volt. A virágok eltűntek, a veranda már nem a régi. Elhanyagolták.

A srác kiszállt a kocsiból és örömmel vette észre, hogy a kis kapu, amit régen átugorva hagyott maga mögött, még mindig nyekereg, még mindig több mint 80 év után is. Senkinek nem volt ideje megolajozni, de Dominic szinte örült ennek.

A ház a régi volt, de még is meglátszott rajta az idő múlása. Az egykor fű övezte kis járdát, most csak föld és sár borította el. Még a tegnapi eső miatt a kert egy hatalmas mocsárnak látszott.

Dominic az ajtóhoz ment és mikor kopogni akart ráordított valaki.

- Ha hozzá mersz érni kitépem a szíved és az egész fajod kivégzem!

- Kevin?- fordul Dom a hang irányába, ami a verandáról jött egy eléggé sötét helyről.

- Ne merj közelebb jönni!- szegezett rá egy puskát mikor a srác megmozdult

- Kevin Morano?- kérdezte kissé bizonytalanul

- Attól függ miért keresed! Csak nem a halált hoztad?!- lépett elő a sötétből az alak

- Dominic vagyok, Dominic Davis.- elmosolyodott- Velem voltál katona vagy 60 évvel ez előtt

- És mit akarsz?!- kérdezte gorombán, mint egy öreg zsémbes emberhez illik

- Segítségért jöttem!

- Tudtam hogy visszajössz.- lépett közelebb Domhoz a megroggyant, sötét alak. A srác csodálkozott, hogy az idő hogy megviselte a barátját, de még is felismerhető volt.

- Mióta sántítasz?- kérdezte nevetve

- Hát ez hosszú történet- nevetett a férfi is és a botjáért nyúlt.

- Azt hittem megfogsz ölni!- mosolygott Dominic, de még is kételkedett abba, hogy még élve kijut a házból

- Szándékomban állt, túlságosan irigyelem a fiatalságod!- nevetett- Hát öregem nem változtál! És nézz rám! Mint egy nagy szarkupac!

- De hogy! Fiatalos vagy, mondjuk, ugrálni nem tudsz, de azért tökéletes- próbálkozott Dominic

- Édes fiam ne nyalj úgy is tudom, hogy erre megy ki a játék- vigyorgott az öreg.

- Kevin, segítened kell. Nagy bajban vagyok és csak három napom van.

- Inkább menjünk be, itt nem biztonságos- vezette beljebb a házba, majd beléptek az egykori dolgozószobába.

A sötétben rosszul tájékozódó férfi felkapcsolta a villanyt, erre a mozdulatra egyszerre szóltak hunyorogva:

- Ezt nem kellett volna.

A villany mellett Dominic jobban szemügyre vehette a szobát. Emlékezetébe villantak emlékeke. A könyves polc ami az ajtó mellett állt, és ami 80 éve is ott ált háborítatlanul, porosodva. Polcai roskadoztak a könyvektől és emlékeiben még nem volt ennyi. Az idő megtöltötte könyvekkel. Előtte egy kisebb szék volt, magasra pakolva újságokkal. Az asztal fölött a lámpa azóta sem lett más, és a fal is megtartotta vakító fehér színét.

- Ülj le!- szakította ki az emlékezésből a fiút- Most mesélj!

- Jah olyan régen voltam itt- mosolygott Dominic- Na szóval- tért a lényegre- Emlékszel a késemre? Arra, amit még Németországban faragtam és úgy volt, hogy a tied lesz?

- Igen, persze nem adtad nekem- nevetett Kevin (bácsi)

- Egyik nap sétáltam egy barátommal és megtámadtak egy nőt a szemünk előtt. A férfi kezéből az én késem csavartam ki. A szeme teljesen elborult, de még is magánál volt és majd nem elvágta a nő torkát. A késből hármat készített és mindegyiken más volt és meg kell találnom őket. Apám halála után eladtam, de már megbántam az egészet és még akkor megfogadtam, hogy valahogy de visszaszerzem. Te ismered a város összes rosszfiúját, a maffiát is, neked volt dolgod velük!

- A sátán fia kér tőlem segítséget?! – kezdte kicsit felháborodottan, de még is barátságosan- Abszurd kéréseid vannak ám 60 év után. Nem hallottad még azt a mondást hogy óvakodj a vámpírtól és soha ne bízz benne?!

- Régóta ismersz! És ha nem találom meg…

- Nem, nem ismerlek! Ki járta meg a Pokol birodalmát?! Te vagy én?! Ki kapta meg az életet? Te nem én! Miért segítenék!?

- Mert a barátom vagy! És szükségem van rád!

- Dominic ez nem így megy! A lábam, nézd meg a lábam! – húzta fel a nadrágja szárát a jobb lábán- Ez nem egyszerű fáról leesés! Ez a maffia műve! Nem láttad hogy néztem ki! Nem is kerestél! Nem értem miért pont tőlem kér segítséget a férfi aki egykor a barátom volt! Egykor, régen!

- Ha nem értem, tedd meg apámék miatt. Neki ígértem a másikat, a harmadik meg az enyém lett volna.

- Dominic…

- Ha nem segítesz, akkor elmegyek, mert nem volt értelme ide jönnöm! Bár akkor az esélyemnek is lőttek! – állt fel

Kevin nagyot sóhajtott, majd bólintott.

- Ülj vissza!- utasította, majd felállt és a könyves polchoz lépett- A késed bejárta az egész világot…- kezdte, majd egy kis kék könyvecskét tett Dominic elé.

- Mi?- nézett értetlenül a srác

- Azt hittem elfelejtettél, de nem. A kést nekem csináltad és én segítek megtalálni. A késed az egész világon borzalmakat hagyott maga után. Miután apád meghalt nem találkoztunk. Egyik nap egy újságot dobtak be hozzánk, miután te is eltűntél. Az újságban egy gyilkosságról volt szó, ahol egy anya egy faragott nyelű késsel lemészárolta a gyerekeit. Az anya nem emlékezett semmire, csak hogy kapott egy levelet. A fia megbukott, majd egy hírt hogy a lánya a barátjánál akar élni. Egy kést kapott fel és állítása szerint nem tudta mit cselekszik, és az utolsó emlékei, hogy vérben úszott a ház és húscafatok minden fele, de nem ám disznóhúst vagdalt... A rendőrség a gyilkos eszközt nem találták meg, de egy kép készült róla.

- Ez ugye most nem komoly?!

- De halálosan. A két gyerek megcsonkított holteste a fürdőszobában találták meg.- nyitotta ki a könyvecskét és Dom elé fordította- A késed- mutatta be neki a képen szereplő tárgyat

- Ez lehetetlen…

- Pedig az! A könyv tele van a műved kegyetlenségeiddel. Túlélők sehol nincsenek és egyik kést sem találták meg… mostanáig. Az alkotásod visszatért Amerikába, hogy itt is áldozatokat szedjen.- lépett az újságos szék mellé és a nagy stócot ledöntve kirángatott két lapot- Valahogy éreztem, hogy megkeresel…Ez a 2 heti és mai újság, mivel hogy gondolom a kriptákba nem visznek semmi ilyesmit.

- Jah az újságos fiú nem jut el a kriptáig…- meredt a srác a mai újságra

- Keresd a kishírek között- Dom oda lapozott és szemét végig vitte a híreken eléggé kételkedve, hogy bármit is talál. Szeme végig suhant egy néven

- Alexander Santiago- Kevin bólintott- A spanyol kereskedő?!

- És régiség gyűjtő, aki látta a késed és be akarta húzni még ott a németeknél

-19-20. századi fegyver kiállítást tart- olvasta tovább- És honnan veszed, hogy a késem nála van?

- Tessék a 2 héttel ezelőtti újság. Santiago azt nyilatkozta, hogy „megtalálta élete leletét”- olvasta fel a főcímet az öreg- Jah igen azt tudni kell róla egy életet szentelt hogy megtalálja egy bajtársa alkotását. Azt állította az újságoknak, hogy nagy régész is, pedig egy nagy hazug kutya! Nem ért ő semmihez, max a hazugsághoz!- akadt ki az öreg

- Vagy is a késem a „bajtársa alkotása”? Nekem semmi közöm nem volt hozzá!!

- Úgy úgy!

- Irakban! Felkutatta egész Németországot és nem talált semmit, majd valahogy Irakba került az a barom! De friss források szerint, egy család egyetlen vagyonát vette meg egy tevéért.- nevetett lenézően Kevin

- Egy tevéért?!- csodálkozott a srác- És mi van ha kamu az egész és csináltatott egy másikat, ami nagyon hasonlít az eredetire?

- A monogramod is benne volt- mosolygott sejtelmesen a férfi- D.D. vagy is Dominic Davis

Dominic olvasni kezdte az újságot:

’Az év lelete Alexander Santiago kezéből. 20. század elején készült fanyelű, faragott kés bejárta a világot és több helyen meghagyva nyomát végre visszatért a városba, ahol valójában készült. A régész kiállítást tervez gyűjteményéből, ami a 19. – 20. század nagy fegyvereit mutatja be….’

- És mikor lesz a bemutató?- nézett fel gondolkozva Dominik. Kevin az órájára nézett.

- Ma este 10-kor- mosolygott sejtelmesen

- Ez az!- kezdett örülni a srác

- Várj tudnod kell, ha a késeid rosszkezekbe kerülnek, olyan emberébe aki nem tudja irányítani az erejét, akkor nem csak a körülötte lévőket öli meg, hanem saját magát is! A késeid halált hoznak! Csak a te kezedben van biztonságban, más nem érhet hozzá…

- De ezek csak kések! Senki torkának nem ugranak szó nélkül!

- Olvasd el a naplót- mutatott a kék kiskönyvre- 60 év történelme, ahol a késeid kapták a főszerepet. Ahol feltűntek halált hagyva maguk után el is vesztek. Mostanáig…

- Ezek biztos az én késeim?! Nem lehet, hogy egy jó utánzat?- Kevin a fejét tekerte és belelapozott a kiskönyvbe, majd a srác elé fordította. Dominic hangosan kezdte olvasni:

- Egy rejtéses monogram ’D.D.’ ami az egész világot felbolygatta. A gyilkos fegyver bárhol feltűnik, csak halált és szenvedést hagy maga után… - Dominic elgondolkodott, majd hirtelen a férfira pillantott- Eljössz velem a megnyitóra?

- Öregember vagyok én már az ilyenhez és kicsit sem tűnnénk fel…

- Mint apa és fia- gonoszkodott a srác

- Ne szemtelenkedj! Öreg vagyok de nem az apád! És te is csak a fura véred miatt vagy olyan amilyen!

- Akkor jössz?- nézett kérdően az öregre

- Nem nem vagyok ilyen helyre való és egyébként sincs szmokingom- vigyorgott a srácra

- Szmoking?!- hökkent meg Dom

- Nem hallottál még róla?!- akadt ki a férfi, de kicsit viccesen felfogva a helyzetet- Bálba mész, egy gazdag házába! Nem mehetsz úgy mint egy…- mérte végig a srácot- …mint egy csöves,  csóró csóka!

- Jaj ne!- süllyedt vissza a székébe Dominic- Akkor pár is kell…

- Úgy, úgy. Aki biztos hogy nem én leszek!

Dominic nem sokkal később már a kocsijában hajtott vissza a part felé. A hátsó ülésén egy akasztón lógó szmokinggal, és egy fehér dobozban lévő ruhával.

A boltos furán nézett rá mikor az éj kellős közepén csöngetett, hogy ő estélyit szeretne, szmokinggal. De persze Dom mindenkit elbűvölő bájával sétált ki az üzlet ajtaján.

Adry ekkor már nagyban aludt, vagy is csak aludni próbált kevés sikerrel. Idegesített, hogy nincs senki mellette, nincs aki átkarolja és puszit nyomjon a homlokára, hogy megnyugodjon. Úgy érezte magát, mint aki teljesen egyedül van a világba, akinek nem hiányzik, csak van, mert lennie kell. És csak feküdt és feküdt és gondolkozott.

Maryt az első napsugarak rázták fel a gondolkozásból. Zsebre téve a kezét, megigazította a haját, amit még az esti hűvös szél össze kócolt, na meg más…

Az emberek egyre jobban szállingóztak ki a házaikból. Mary visszaért a parkba, ahonnan elindult és valamiért remegett a lába minél közelebb ment. Talán jobb is volt, hogy nem ment oda. Tovább ment. 4 vagy 5 háztömbbel arrébb, valaki megfogta a kezét és futni kezdett vele. Mary nem tudta mi van és mit akar az idegen aki mellette futott. Hirtelen visszatartotta a srácot, aki az első pillantásra kifulladtnak tűnt és kapkodta a levegőt.

- Miért rángatsz magaddal!?- rántotta ki a lány a kezét

- Üldöznek! Segítened kell!- egy kocsi közeledett feléjük. A srác a házsor falának döntötte a lányt és megcsókolta.

Mary hirtelen azt sem tudta mi van, csak hogy egy ismeretlen pasi nyelve van a szájában. A meglepettségből feleszmélve egy pofonnal üdvözölte a srácot, majd felháborodott arckifejezéssel tovább állt.

- Várj!- szólt utána a srác

- Mire?! Egy vadidegen….- oda futott a srác és befogta a száját, majd bele bámult a lány szemébe. A keze lecsúszott a szájáról és ő épp újra meg akarta csókolni, de a lány hirtelen bele kezdett- Elegem van érted?! Még tegnap este meg akartak ölni, ma meg egy vadidegen hapsi smárolgat az utcán azzal a kifogással, hogy üldözik. Szerinted ez reális?!

- Szerintem az…én hinnék neki- csúszott végig a keze a lány derekán- De jó csajozós szöveg nem?

- Pf menj a…- kezdte és arrébb lökve a srácot elszaladt.

Dominic halkan kinyitotta az ajtót és mint valami pláza cica, tele kézzel a lábával lökte be az ajtót. Az ajtó hirtelen becsapódott és a srác már bánta, hogy lusta volt kétszer fordulni. Lerúgta a cipőjét és mezítláb sétált be a hálószobába. A szmokingot felakasztotta a szekrényre, gondosan, majd a fehér dobozt letette a lány mellé a székre.

Halkan lépdelt végig a szobában nem akarta fel kelteni a békésen alvó lányt, majd a fürdőbe ment.

Adry hallotta amint becsapódott az ajtó nagy zajjal, és a belépő gondolatait figyelve a birtokháborítóban Domot ismerte fel, így fel sem nyitotta a szemét. Csodálkozott egyet, elaludt, pedig alig bírt.

A srác végig koslatott a szobán, farmerja hangja, ahogy sietve összedörzsölődik, arra utalt, hogy valamit nagy precizitással csinál, majd a fürdő ajtajának nyekergése hallatszódott.

Adry ekkor felnyitotta a szemét és körbe nézett a szobán. Igazából neki csak a szmoking tűnt ki a megszokott tárgyak közül. Hallotta ahogy a szobába lép a srác, majd puszit nyom az arcára és befekszik az ágyba, mellé.