A nap már délre járt, ők az ágyban, a behúzott függönyök védelmében feküdtek.

Nézték egymás arcát, vonásait, szemük színét. Gondolataik egyek voltak, megértették egymást, hiszen szerelmesek. Akik igazán szeretik egymást, szívük és gondolatuk egy lesz két testben. Nem volt kérdés szeretik-e egymást, csak egymásra néztek és már tudták a választ.

Csönd volt, a tenger hangja beszűrődött a szobába. Jó volt hallgatni, ahogy a homokba vési üzeneteit, majd amit hirtelen el is mos.

Hirtelen zörgés jött a folyosó felöl.

Az ajtóban kulcs zörgött, a zár kattant.

Dom hirtelen felült.

- Mi volt ez?- suttogta Adri.

Dom meg rántotta a vállát és az ajtónál termett.

Beszéd hallatszott az ajtó túlsó feléről. Egy lány volt.

- Nos ez volna a ház….- Dom neki támaszkodott az ajtónak ne tudják kinyitni- Egy kicsit szorul még az ajtó, hiszen rég jártak itt.

- Had segítsek- szólt egy férfihang.

Dom megkockáztatta, ő nyitott ajtót.

- Segíthetek?- áradt be a fény az ajtón, elugrott előle.

A csodálkozástól leesett az álla. A lány, aki az ajtóban állt, nagyon hasonlított Adrira.

- Maga meg kicsoda?- nézett rá a lány rémülten.

Adri is kinézett a szobából.

Úr isten! Mary….. – ugrott vissza a szoba takarásába.

- Én itt lakom- jelentette ki Dom

- Elnézést, de ez a nővérem lakása és ő nem adta ki senkinek

Szóval a testvéred….

- Én ezt pár hete vettem ezt a házat, tegnap költöztem be.

- De hiszen ez lehetetlen, a nővérem meghalt…- csuklott a lány hangja

- Sajnálom…de..de ez a ház az enyém.

- Nem lehet a magáé, hiszen az övé volt, amiről csak én tudtam és úgy gondoltam, ha már nem él, akkor én, mint testvére eladhatom. Mert én pénzt ebből nem kaptam

- Nem tudom én egy szimpatikus lánnyal beszéltem.

- Vele biztos nem….

- Oké, nem tudom, de sztem meg egyezhetünk. Nekem a házra szükségem volna.

- Sajnálom, a házat én vettem meg- szólalt meg először, a szőke hajú srác a lány mellett állva

- De kérem, ez a ház…nem tudom kié, de magukat becsapták….- szólt Dom

- A ház az enyém, mivel én a ház tulajdonosának rokona vagyok. Magát nem ismerem, ő vette meg a házat. – mutatott a fiúra

- Akkor tévedés történt…de akkor hol a pénzem?!- akadt ki Dom

Adri a szobában mosolygott…

Hm..azta te aztán ki tudod magad adni….színész voltál?!

- Nem tudom, kérem, távozzon a házból.- szólt a lány

- De ennyi holmit nem lehet egy nap alatt kipaterolni….

- Haladékot adhatok- szólalt meg a szőke srác- Hány nap kéne…én úgy is elutazom

- Talán egy hét, mert akkor másik házat is kell találnom

Hm…jó a tárgyalási képességed is…- mosolygott tovább a lány és már Domnak is mosolyognia kellett.

- Az megfelel- fogtak kezet- De azért a házat megnézhetem?

- Hát ő…- kezdte volna Dom

- Persze- nézett a lány rá mérgesen és beljebb lépett a küszöbről.

- Várjon kérem- szólt utána Dom

- Tessék- fordult meg

- Sajnálom, nem tudtam, hogy meg halt. Nem akartam felhozni tényleg

- Semmi baj, nem tudhatta. Mikor is beszélt vele utoljára?

- Már régen…nagyon régen

Kb…egy hónapja…hazudj már- adta az utasításokat a másik szobából Adri

- Talán egy hónapja…

- Az lehet..- szomorodott el a lány

- De tényleg sajnálom

- Talán kiengesztelhetne egy vacsorával- mosolygott a lány

Mary ne…Mary…..vá…elgem van ez a lány soha nem változik…- akadt ki Adri és gyorsan az ágy alá bújt, mert a fiú már arra járt.

- Egy vacsora? Csak egy?

- Csak egy- mosolygott a lány

- Nem az nem lehet, barátnőm van…

- És hol van?

- Hát…ő…nem rég szakítottam vele, vagy is pontosan tegnap. Azért költöztem ide…

Jaj ne hazudozz már! Mondd meg neki h itt vagyok…

- Vagy is ő van még csak hát…

- Oké értem, akkor most haragszom

- Meg kérdezhetem h miért?- hökkent meg Dom

A szőke srác a konyhába ért

- Tetszik, jó lesz.- vigyorgott

- Oké, akkor mi megyünk is- állt fel a lány

- Tudja, egy hét, utána csillogva, villogva a házért jövök- mosolygott barátságosan.

Kilépett az ajtón.

- Fél nyolc, itt.- mondta a lány és válasz nélkül kilépett az ajtón.

Dom bevágta utánuk az ajtót.

- Ez mi volt?!- ugrott ki Adri a szobából

- Ő a testvéred volt? Miért nem láttam soha

- Nem velünk lakkott!- rántotta meg a vállát- De mi volt ez a „fél nyolckor itt”?! Fél nyolckor itt semmi nem lesz!!! Mert ha még is?! Arra várhatsz h veled maradjak! Bemutatom magam h itt vagyok, aztán csak kapja a szívbajt! Így sem jöttem ki vele soha…

- Nagyon hasonlított rád…

- Persze..ikrek vagyunk…nem nagy cucc…Tee..te..neked megtetszett?! Az ilyen rámenős csajokra buksz?! Ráadásul a hugomra?! Na neeem! Én így veled nem maradok!!! Persze! Mindig elszarta az életem! Most veled is?! Meg haltam, jé tényleg…és?! Senkit nem érdekel! Addig jó! Legalább mindenki utálhat ezért!!! Lehet mindent csinálni mert én már nem vagyok!

- Adrien! Figyelj rám! Neked van egy ikertesód, akiről nem is tudtam!

- Ikertesó?! Utálom a testvérem! Egy álnok kis kígyó! Mindig megkeserítette az életem! Az én randijaimra ment el, mert neki épp úgy volt kedve….

Dom oda ment hozzá és megcsókolta.

- De ő a hugod! És én téged szeretlek, nem a hugod!- csókolta meg megint

- Oh persze…akkor talán szóltál valamit a fél nyolckori jövésmenésre!

- Adrien! Nem kell féltened, elküldöm, nem marad itt!