…. Majd lassan hátra dönti a lányt a kőlapon.

- Miért csinálod ezt velem?- kérdezte Dom és elkezdte a lány nyakát csókolgatni

- Mit?

- Megőrjítesz!- mondta és újra a szájához ért.

- Helyes ez így?- kérdezte Adri, letolva magáról a srácot

- Mi?

- Ez? Ez a helyzet?- kérdezte és felemelte a férfi fejét- Biztos jó ötlet volna…?? Ha mi most…?

- Nem vagy éhes?- tért ki a kérdés elöl Dom és lemászott a lány hasáról.

- Vérre?! Inkább köszi nem!- mondta és elfordult a pasitól

- Neked is kell enned!- mondta

- Én vért nem eszek!

- De muszáj!- mondta Dominik és megkarcolta az úját.

- Most mit csinálsz?

- Egyél!- mondta és a lány szájához emelte az úját

- Nem!- mondta majd lemászott a kőlapról és kiment a kripta előtti füves részre, majd egy fa alatt leült. Nézte ahogy a csillagok egyenként eltűnnek az égről…. *Mit akar ez a pasi tőlem?* kérdezte magától

Amíg ő kint rágódott az előző percben történteken, addig Dom meg a kriptában ült a kőlapon és gondolkodott… gondolkodott a régi időkről, az első csókról, a barátnőjéről és a balesetéről, amiben majd nem meghalt.

- Jól vagy?- kérdezte Adri, az ajtót maga után becsukva.

- Semmi… már kel fel a nap?

- Aha, kezd- oda ment hozzá és leült mellé- látom valami baj van- mondta és letörölt egy könnycseppet a fiú arcáról

- Semmi- mondta felállt és leült a sarokba

- Tudom miért mentettél meg…- mondta Andi- Nem akarok rá hasonlítani

- Kire?- kérdezte Dom felnézve a sarokból. *Lehetséges h halja amit gondolok? De hát még fiatal vámpír, ezt a képességet csak később kapatja meg és akkor sem mindenki…*

- Tapasztalatlan? Lehet, Fiatal? Lehet… de ez miért baj? És kérlek ne hasonlíts hozzá- mondta és lefeküdt a kőlapra- A balesetben történt?

- Mi?

- Tudod te!

- Nem…

- Ott halt meg? És ott lettél te vámpír?

- Ezt… erről nem akarok beszélni!

- De kell!... Úgy érzem félsz tőlem.. de miért?

- Hagyjál már!- szólt rá idegesen

- Jó lehet nem rám tartozik, de erről nem tehetek…

- Miről? És mióta hallasz?

- Ez egy… egy velem született tulajdonság, már kiskorom óta meg van…

- És tudtál rólam?

- Igen…

- Mióta?

- Amióta követtél… a te gondolataid… a tieid voltak a leghangosabbak…..

- És miket hallottál?- akkor a lány elmosolyodott

- Már egy jó ideje követtél, gondoltam nem szórlak ki, mert tudtam egyszer még segíteni fogsz. Tudtam mikor vagy a közelembe, mert a te gondolataid elnyomták a többit, az emberekét… éreztem h más vagy, csak nem tudtam fel fogni… Éreztem amikor rám néztél, de soha nem én jártam a fejedbe…

- Ha nem?

- ha nem  mindig az a lány… az a Szilvia

- Szilvi..- sóhajtott fel Dom- A legjobb barátnőm volt, az első szerelmem… egy bulin jöttünk össze és még az nap éjszaka…- akkor Dom elkezdte feleleveníteni az az nap történteket. Adri becsukta a szemét és látta a mit Dom. Látta mikor az autóban megcsókolta a lányt, átölelte… majd egy egyszer csak egy karambolt látott.. Dom majd nem benn égett a kocsiban…. És a gondolat menetnek vége volt. Vissza értek mind a ketten a jelenbe….

- Szilvia- sóhajtott fel Adri- Nem hiszem h én ide való vagyok! Asszem el kell mennem!- mondta és kilépett az ajtón, ahol már nagyban világosodott…..