A lány felébredt. Otthon volt és anyukája nyugtatgatta h az egész csak álom volt.

- De mit álmodtál?- vallatta anyukája Adrit

- Nem tom nem emlékszem- mondta és felállt az ágyról.

- Na jó, de öltözz, mert suliba kell ma menned

- Ja tényleg ma az is van. Nem akarsz egy segítő társat itthonra? Csak ma!

- Nem, muszáj suliba menned- mondta az anyukája

Mielőtt felöltözött volna elment mosakodni, majd bepakolt a táskájába és elindult az iskolába.

- Szia. Mi a baj?- kérdezte Adrit a barátnője Eve

- Semmi, csak rosszat álmodtam, és miután felkeltem nem emlékeztem semmire

- Hmm.. velem is volt már ilyen, de akkor jót álmodtam- mosolygott- Na gyere, már várnak a tanárok.- Bementek órára…

- Nem jössz át hozzánk?- kérdezte meg egyszer csak óra közben Adri Evet.

- De szívesen.- mosolygott

- Jó akkor ezt megbeszéltük- és tovább figyelték az órán.

Már haza fele tartottak. Andi a szokott úton ment haza  Evevel.

- Erre laksz?- kérdezte Eve

- Aha, itt.- mondta Adrien

- Arra nem gondoltál h milyen veszélyes lehet erre menni? Nincs kerülőút?

- De van, de azzal sok időt vesztenék ha mindig a kerülő úton mennék haza- mosolygott a lány

- És nem veszélyes ez a sikátor? Nekem nagyon nem tetszik

- Bevallom nekem sem, de én már meg szoktam.

- Az mi?!- sikított fel Eve. Adri oda ment és észre vett egy kutyust

- Áhh…- vidult fel a nagy riadtságból- Egy kis kutya

- De aranyos!- szólalt meg Eve

- Aha édi! Anya biztos örülne ha haza vinnénk. Nem?

- De lehet- mondta a lány. Adri leguggolt a kiskutyához h felvegye…. Egy ember a hátuk mögül rájuk ordított

- Hé! Mit csináltok a kutyámmal???- egy jó csúnya öltözékű, ápolatlan ember volt, aki eléggé ideges volt.

- Ez a maga kutyája? …- kérdezte Eve

- Mit gondoltál??? A kutyám nem viszitek sehova!- ordított rájuk az idegen

- Jól van na, nem volt szándékunkban elvinni, de azért nem kell mindjárt le harapni az ember fejét!- ordított vissza Adri

- Te nekem pofázol?! Figyu! Jobb ha befogod a kicsi szád, mert kicsipkézem az biztos!- ordított rá a pasi

- Hagyjon már! Nem érti meg- mondta Adri és letette a kutyust a földre és megfogta Eve karját és megpróbálta elráncigálni, de a lány nem mozdult.

- Mit képzelsz ki vagy? Nem te tojtad a spanyolviaszt!

- Hagyjon már minket békén! Ha nem látná, mennénk!- mondta és megráncigálta Eve karját, de a lány nem mozdult még mindig ott állt és bámulta a pasi kését, amit nem sokkal később Adri is észre vett

- Eve gyere!

- Mit bámulsz?- kérdezte és adott egy pofont Evenek jó távol tőlük neki repült a falnak.

- Eve!- szaladt oda hozzá Adri- Most mit csinált?! Normális maga?! Hívja már a mentőket?! Nem hallja?!

- Ha még egy szót is szólsz! Beléd vágom a kést! Szóval kuss!- szólt

- Hívjon már egy mentőt! Nem hallja??- a pasi elkezdett közeledni a lány fele, majd megfogta a nyakát és felemelte, úgy hogy a lába nem érte a földet és a közeli falnak nyomta.

- Azt mondtam kuss! Nem tod mi az?!- mondta és bele vágta a kést a lány vállába majd kihúzta.

- Hagyjon már minket békén!- sírt a lány a vállát fogva amiből folyt a vér- Miért csinálja ezt? Miért nem tud egy mentőt hívni?!

- Váááááá- ordította el magát a pasi, elfordult a kutyától és a kést eldobta ami a lány mellkasába állt.

- Hívjon mentőt kérem….- nyögte és lezuhant ájultan a földre……

- Kelj fel!- rázogatta Dom

- Eve!- ordított fel a hasát fogva, majd ránézett Domra.

- Mi a baj? Láttad ugye?- kérdezte

- Igen…- sírta el magát- Tényleg meghaltam?

- Nem, csak kicsit más lettél.- mosolygott a lányra és átölelte- Mit láttál?

- Nem akarok vissza emlékezni- sírt

- Jó, jó. Hagyjuk akkor.- nézett bele a lány szemébe

- Mi a baj?- kérdezte Adri

- Semmi- mondta és elfordult *De szép szeme van, mint ha a világot látnám…*- Már jobban vagy?

- Aha, asszem. Ja bocsi az ajtóért…- mosolygott- És ha most neked tényleg elhiszem h már… am… más vagyok, akkor ezt már nem lehet vissza fordítani?

- Hidd el, mert tényleg az vagy. És nem lehet. Sajnos…

- Miért sajnos? Ennek vannak valami mellék hatásai, mint a filmekben, h erősebbek leszünk, vagy kinőnek a szemfogaink.. meg ilyesmik?

- Igen vannak, szerinted h bírtad kinyomni a bezárt ajtót?- mosolygott

- Ah… ez komoly?

- Aha, és neked is vannak már szemfogaid

- És tényleg vérrel táplálkoztok? És h belevágjátok mások nyakába a fogaitokat.

- Aha

- És mást is esztek?

- Nem, mert akkor meghalnánk. Csak a vér és semmi több.

- És mostantól nekem is így kell majd ennem? Nem ehetek többet pizzát? Sütit? Semmit??

- Nem, de majd megszokod, én is megszoktam és már nem hiányzik semmi ilyen étel…- mosolygott és megint elmerült a lány szemében.

- És… már megint mi van??- kérdezte idegesen a lány

- Semmi- fordult el Dom

- De látom h valami van

- Nem nincs. Ne kérdezősködj, majd meg tanulsz mindent egy idő után.- mondta és visszaült a sarokba

- Most miért vagy ilyen?- kérdezte Adri

- Milyen?

- Egyszer kedves és aranyos, aztán váltasz egyet és tök szemét leszel!?

- Aludjál, most nem érek rá csevegni- mondta és behunyta a szemét

- Ha nem mondod el… kirúgom az ajtót!- mondta

- Mit mondjak el?! Aludjál! Sok idő van naplementéig! És úgy sem tennéd meg!

- Mit? Hogy kirúgom az ajtót?! Na mibe fogadunk?!- mondta és oda ment az ajtóhoz

- Na jó.. mit akarsz tudni?!- ijedt meg a pasi

- Mindent, miért vagy ilyen velem, miért segítettél nekem, és h te h lettél vámpír és…

- Ezt mindet mondjam el???

- Igen, vagy az ajtó bánja..

- Váá de utálom ezt- mondta és elkezdett mesélni

- De miért vagy ilyen velem?! Ezt még mindig nem tudom!

- Mert… most ezt miért kell tudnod?! Ha ilyen vagyok akkor ilyen vagyok, ezt kell szeretni- mondta és vissza csukta a szemét.

- Na jó, akkor most jön az ajtós rész- mondta oda ment az ajtóhoz és elkezdte rugdosni, majd az egyszer csak kinyílt.

- Tökéletes!- mondta Dom, fel állt és kilépett az ajtón.

A temetőben tiszta sötétség volt, este volt. *9 óra lehet*- nézett fel Dom az égre

- Most hova mész?!- kérdezte Adri

- Vadászni- mondta és lassan az utca felé kezdett el igyekezni

- Ne hagyj itt!- kérte és utána szaladt.

- Lécci ne legyél a nyakamon- könyörgött és elindult az egyik nő után az utcán

- Most miért követed azt a nőt?- kérdezte

- Vacsora… ha akarsz vacsizni jobb ha találsz magadnak egy megfelelő embert.

- És én is kezdjem el követni?

- Mittom én a nők h szokták én így szoktam- mosolygott és oda szaladt a nőhöz. Adrit egyedül hagyva. *Most mit csináljak? Menjünk sétálni…* gondolta a lány és elindult a park felé. Ott elült egy padra *Fura egy csávó, de aranyos. Csak az a néhai kitörései… hát azok gázosak.. de miért pont rajtam tölti ki a mérgét?! Meg mindig furán néz rám… hát kész…* Hátra dőlt a padon és becsukta a szemét *az éjszaka vérszívója lettem volna?! És mi lesz Flóriánnal? Már soha nem fogok vele találkozni?...* zajt hallott, messziről, de a parkból. Nevetés volt, majd egy sikítás. *Mi volt ez?* gyorsan felpattant a padról és elindult a hang irányába. A park szélén látott két embert, az egyik valószínűleg Dom volt, a másik egy nő.

- Dom?! Mit csinálsz?- ment oda hozzá, majd mikor meg látta h Dom a nő megkarcolt csuklójáról felnéz pár lépést hátrált.

- Ha nem látnád táplálkozom- mondta és lenyalt egy vércseppet a szájáról

- Fúj te ezt így iszod?! Ez ugye most nem komoly?

- Hát, nem látszik annak?- kérdezte és vissza hajolt a nő csuklójára- Te nem vagy éhes?

- Én ebből a némberből nem…. Váá… még kimondani is rossz… enni… vááá

- Hát, de ha nem eszel elpusztulsz és ezért mentettelek meg?

- Ha nekem ilyet kell csinálnom.. nem eszek inkább váá fuj.. hányok…!- mondta és ott hagyta őket. Elindult sétálni, már kiért a parkból, mikor valaki utána szólt.

- Hé drága, nem fázol?! Fel melegítselek?

- Nem köszi, én teljesen meleg vagyok- mondta és tovább ment, de az illető csak utol érte

- Tessék itt a kabátom, látom magán h fázik. Jöjjön közelebb- mondta a pasi és magához húzta a lányt

- Hagyjon már! Nem érti!- mondta kicsit hangosabban, hát ha Dom fel figyel, de mondjuk már eléggé messze volt a parktól

- De tényleg, jöjjön fel hozzám egy kávéra.- mondta a pasi

- Nem érti hagyjon már!!- ordított vele

- Nem- mondta és átölelte a lányt, de ő nem hagyta magát kihúzta a kezeit a pasi szorításából és adott neki egy pofont

- Ha azt mondom nem, akkor nem! Érti?!- mondta, de a pasi csak erősködött

- De édes… nem szeretnél semmit tőlem?

- Hát nem! Hagyjon…- mondta, de a pasi csak közelebb jött felé. Nagyot sikított.

*Mi volt ez?! Adrien..* Dom elkezdett rohanni *Honnan jöhetett a hang…*

- Ha nem hagy békén! Esküszöm magába harapok!

- Hehe.. a kis vámpír…- mosolygott a pasi- Na gyere harapjál belém én meg majd beléd- mondta és pasi megint átölelte Adrit.

- Hagyjon már!- próbálta magáról lelökni, majd adott neki egy pofont és a pasi vagy 2 métert repült.

- Jól vagy?- kérdezte Dom

- Ez én voltam?- nézett a kezeire Adri

- Nem- mosolygott- Ez én voltam

- Köszi- mondta és megölelte

- Tudtam h rá fogsz fanyalodni a vérre- mosolygott

- Nem.. ez nem… ő mászott rám… semmi közöm nem volt hozzá…- mentegetőzött

- Aha, persze. Na gyere… mondta és visszamentek a nappali szállásra.

A kriptában ülve Dom arra lett figyelmes h Adri egyik úja vérzik

- Mit csináltál?- ment oda meg kérdezni

- Nem tom- nézett rá

- Az jó- mondta és megint bele nézett a lány szemébe. *Jaj ne… ezt nem kéne…* gondolta és a szája hozzá ért a lányéhoz. Adri gyorsan elrántotta a fejét..

- Van kötszered?- kérdezte

- Van persze- terelte gyorsan a szót és elkezdte keresgélni az egészségügyi dobozt, amit még nem rég talált. Gyorsan elő vette és oda ment a lányhoz, akinek már nagyon folyt a vére.

- Kérek valamit amivel fel itatom a vért- szólt a lány. Dom gyorsan elkezdett benne keresgélni kötszert, de nem talált. Aztán leesett neki h ha meg nyalná a lány úját akkor a vérzés elállna és párperc múlva behegedne a kis seb. *Nem, nem lehet…. Már így is mit gondol rólam…*

- Ha meg nyalom mi lesz?- kérdezte

- Ha te akkor semmi…

- És ha te- nézett rá furán

- Akkor minden bizonnyal elállna a vérzés és be is hegedne.- megint bele nézett a lány szemébe…

- Lécci akkor segíts, ha már nincs kötszered- ébresztette fel a pasit gyönyörű álmából

- Persze persze, mit? Ja…- mondta és bekapta az úját, majd újra felnézett a lány kék szemébe és elveszett abba a nagy kékségben és azon kapta magát h szenvedélyesen csókolja a lányt….