Adri felnézett, este volt, a hold sütött az égen, majd az egyik háztetőn megpillantott egy embert.

- Kérem, segítsen- nyögte, majd látta ahogy az alak felé közelít, majd megállt mellette. Férfi volt, alig 20 éves, fekete haja volt és gyönyörű barna szeme, ami már majd nem feketébe ment át. A férfi leguggolt hozzá és meg fogta a vállát.

- Aúúúú..- a lány felszisszent, majd a férfi a hasát fogta meg, ami persze még jobban fájt mint az előző érintés- Kérem segítsen!- könyörgött, majd újra vissza zuhant álmába.
A férfi érezte a melegséget, amit a lány engedett ki magából, lázas volt, sebláza és hallotta ahogy a szíve egyre lassabban ver.

- Kelj fel!- szólt hozzá, de nem kapott semmi reakciót- Jaj ne.. ezt még megfogom bánni!- mondta és megkarcolta a csuklóját és a lány szájába csöpögtette a vérét, majd ölbe vette és elvitte a nappali menedékébe…..

Andi másnap egy sötét helyiségben ébredt, fel állt a kőlapról, amin feküdt. Mikor lépett egyet belerúgott valamibe. Lassan leguggolt h megnézze mi volt az, felvette majd miután kitapogatta a tárgyat el is hajította nagy sikítással. Egy csont darab volt, ami nem olyan messze neki ütközött a falnak.

- Hol vagyok?- kiáltott fel ijedtségében

- Nyugi ha lement a nap mehetsz Isten hírével- szólt egy barátságtalan hang.

- Ki vagy? Nem látlak!

- Tudni szeretnéd? Azt is h hol vagy?- kérdezte a hang

- Igen!- válaszolta a lány

- Egy kriptában, velem- a lány körbe nézett- Dominic vagyok, de hívj csak Domnak, de arra nem lesz szükség.

- Kriptában? Minek?

- Am.. nappal van, a vámpírok ilyenkor nem szoktak kibe mászkálni!- jegyezte meg a hapsi

- Na ja, vámpírok- nevetett egyet a lány- Na behülyülj, mert még úgy maradsz!

- Igen vámpír! Miért mi ezzel a baj?

- Te nem lehetsz vámpír… azok nem léteznek!- a pasi elkezdett nevetni, de ördögien

- Édesem, ha nincsenek vámpírok akkor én mi vagyok? És te?

- Mi???? Engem ne édesezzen egy nem normális alak!

- Igen, jól hallottad… tegnap este…

- Tegnap este…- és a lány arca komor lett, eszébe jutottak a tegnap este és olyan részleteket is látott ahol ő és a barátnője sétál- Ez nem lehet!- mondta és elkezdett hátrálni, egyszer csak megbotlott egy újabb csont darabban. A vámpír felállt a sarokból, ahol eddig ült és oda ment hozzá és leguggolt.

- Add a kezed segítek felállni!- mondta és nyújtotta a kezét

- Mi ez a karcolás?- kérdezte és meglátta h folyik a pasi kezéből a vér. Olyan késztetést érzett arra h lenyalja azt a csepp vért ami végig csordult Dom kezén, majd lecsöppent a földre. Mindketten azt nézték ahogy leesett és koppant egyet.

- Most már érted?- kérdezte Dom

- Mit kéne?

- Azt h miért érzel ilyen késztetést a vérszívás iránt és miért gyógyultak be a sebeid egy este alatt?

- Az nem lehet!- mondta- Vámpírok nem léteznek! Haza akarok menni! Engedj ki!- mondta és oda szaladt az ajtóhoz és elkezdte azt kifele nyomni, de az ajtó be volt zárva- Nem hallod?! Engedj ki! Nem akarok veled maradni!- ordította sírva és még jobban nyomta az ajtót, ami kiesett a tokjából és nagy fény áradt be a kriptába. Andi meg a kiesett ajtón feküdt, kiszolgáltatva a napnak.

- Áh…- ordított a fájdalomtól. Dom gyorsan magára terített egy pokrócot és kiszaladt, karjaiba kapta a lányt és visszaszaladt a sötétségbe.

- Mit csináltál?!

- Mit?!- kérdezte a lány és ereje elhagyta és újra elájult

- Tudtam h megfogom bánni….- mondta és a pokrócot újra magára terítve az ajtót megpróbálta vissza tenni a helyére kisebb nagyobb sikerrel. A lány teste összeéget, főleg h csak egy top volt rajta, meg egy farmer, az egész felső teste vörös volt- Most mi a francot csináljak?!.. A nyálam…- jutott eszébe először csak a tenyerébe köpött és azzal kente be a lány karját, de persze ezt sokszor kellett csinálnia így áttért a nyalogatásra. Végig nyalta a lány vállait, a nyakát, az arcát és a hasát. Minden egyes nyalogatásnál egyre jobban érezte a lány sós ízű bőrét és egyre jobban gondolta h még sem bánta meg a segítséget a lánnyal szemben….