Ő is pár évvel ez előtt még normális lány volt, mint a többi a „csordából”, de a sors össze hozta egy különös emberrel, aki nem a közülük való volt, ha nem valami egészen más, de miután találkozott vele az élete teljesen megváltozott…

Már régóta figyeli őt, azt a lányt, aki mindig a sikátorok fele megy haza. Lehet ismerte még előző életéből és azért követte mindig. De most ketten voltak, két lány. Az egyik az a szép arcú lány, a másikat nem ismerte, még nem látta soha.

A lányok nyugisan sétáltak végig a megszokott útvonalon, nem gondolva arra h nagy veszély leselkedhet rájuk.

- Erre laksz?- kérdezte Eve

- Aha, itt be aztán át az utcán és pár méter és ott.- mondta Adrien

- Aha, de még arra nem gondoltál h milyen veszélyes lehet erre menni? Nincs kerülőút?

- De van, de azzal sok időt vesztenék ha mindig arra mennék haza- mosolygott a lány

- És még nem történt semmi baj erre fele? Nem tetszik itt a sikátorban.

- Bevallom nekem sem, de én már meg szoktam. Egyébként még nem hallottam semmi bajról ami itt történt volna- nevetett fel.

- Az mi?!- sikított fel Eve. Adri oda ment, h meg szemlélje közelebbről azt a valamit ami meg mozdult a doboz mögött.

- Áhh…- vidult fel a nagy riadtságból- Egy kis kutya

- De aranyos!- szólalt meg Eve

- Aha édi! Anya biztos örülne ha haza vinnénk. Nem?

- De lehet- mondta a lány. Adri leguggolt a kiskutyához h felvegye…. Valaki a hátuk mögül rájuk ordított

- Hé! Mit csináltok a kutyámmal???- egy jó csúnya öltözékű, ápolatlan ember volt, aki eléggé ideges volt.

- Elnézést, csak azt hittük egyedül van és gondoltuk…- kezdte Eve

- Mit gondoltál??? A kutyám nem viszitek sehova!- ordított rájuk az idegen

- Csak gondoltuk meg etetjük!! De nem kell mindjárt le harapni az ember fejét!- ordított vissza Adri

- Te nekem pofázol?! Figyu! Jobb ha befogod a kicsi szád, mert kicsipkézem az biztos!- ordított rá a pasi

- Hagyjon már! Nem érti meg?! Itt a kutyája vigye! De nem igaz h nem tudja felfogni h csak jót akartunk!- mondta Adri és letette a kutyust a földre és megfogta Eve karját és megpróbálta elráncigálni, de a lány szeme meg akadt azon a bazinagy késen amit a pasi a zsebéből vett elő.

- Mit képzelsz ki vagy? Nem te tojtad a spanyolviaszt!

- Hagyjon már minket békén! Ha nem látná, mennénk!- mondta és megráncigálta Eve karját, de a lány nem mozdult- Eve gyere!

- Mit bámulsz? He? Ne bámulj!- mondta a pasi és olyan közel ment a két lányhoz h meg érezték h a pasi már egy jó ideje nem mosakodott- Még mindig nézel?! Ne nézzél!- mondta és adott egy pofont Evenek úgy hogy a lány vagy1 métert repült és neki csapódott a falnak.

- Eve!- szaladt oda hozzá Adri- Most mit csinált?! Normális maga?! Hívja már a mentőket?! Nem hallja?!

- Ha még egy szót is szólsz! Beléd vágom a kést! Szóval kuss!- szólt oda és elővette a kutyának a kaját és elkezdte etetni.

- Hívjon már egy mentőt! Nem hallja?? Ne a kutyával foglalkozzon most!!! Lehet meg hal!!- a pasi elkezdett közeledni a lány fele, majd megfogta a nyakát és felemelte, úgy hogy a lába nem érte a földet.

- Azt mondtam kuss! Nem tod mi az?!- mondta és bele vágta a kést a lány vállába majd kihúzta

- Hagyjon már minket békén!- sírt a lány a vállát fogva amiből folyt a vér- Miért csinálja ezt? Miért nem tud egy mentőt hívni?!

- Váááááá- ordította el magát a pasi, elfordult a kutyától és a kést eldobta ami a lány mellkasába állt.

- Hívjon mentőt kérem….- nyögte és lezuhant ájultan a földre.